Valamit már kellett, mert két éve a rénszarvasos van az ajtón, télen-nyáron. A pomponokat drót tartja össze (korábban próbáltam anélkül, de úgy nem tartós). A virágot, mivel nem volt túl sok időm, csak simán ráragasztottam. Nem nagy etvasz, de legalább látni, hogy tavasz van!
Itt márpedig mindenfélék lesznek, csak munka és életvezetési nehézségek nem. Viszont: kézműves, könyv, film, kaja, egyéb izgiségek annál inkább.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dekoráció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dekoráció. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. április 17., hétfő
2016. december 6., kedd
2015. november 22., vasárnap
Idei koszorú
A Praktika Magazin Adventi mellékletében jelentek meg koszorúk, filcállatkák, köztük ez a vörösbegyes történet, amit rögtön elhatároztam, hogy elkészítek Anyu szülinapjára:
Végül egy hét délutáni-esti és egy teljes napi varrogatás után elkészült:
Színes bionemez A4-es laposkat vettem hozzá, először a két fél koszorút vágtam ki a szabásminta alapján, és varrtam körbe pelenkaöltéssel, töltöttem fel flízzel (a gombot és minden dekort természetesen az összevarrás előtt kell rávarrni az elülső lapra), aztán a két felet összeszerkesztettem. A vörösbegy elég nagy kihívás volt, ugyanúgy egy első és egy hátsó lapot vágtam ki kompletten, és az első lapra külön varrtam a különböző színű részeket, a csőrt és a szárnyat.
Aztán jöttek a levelek, és az ág, ezeknek a méretét, elhelyezését úgy választottam meg, hogy eltakarja a varrást a koszorú két fele között.
Aztán jött a befejezés: a színes akasztó rávarrása, a leveles ág felerősítése és a vörösbegy rögzítése az ágon. Mindez plusz kb másfél óra munka, mire minden ott van stabilan, ahol kell.
Szétmentek a kezeim, és kettétörtem egy tűt, de végül elkészült, és Anyunak is tetszett.
2014. december 30., kedd
Kicsit megkésve - adventi helyett újévi koszorú :D
Kicsit elnagyolva, mert szokás szerint nem volt elég időm rá.
Színes fonal és színes papír.
Minden, ami jó :)
2014. december 16., kedd
2014. november 29., szombat
Színes pomponok - az infantilizmus jegyében
Mentségemre szolgáljon, hogy egy kórházi gyermekosztály számára készítettem, fali dísznek. Az alapötletet az interneten találtam (ITT), a napocskát már én költöttem hozzá :D
A kísérlet, amikor megmutatjuk másoknak és megfigyeljük, hogy felismerik-e, hogy nap, felhők és színes esőcseppek (egy szivárvány elemei) vannak a képen, hasonlóak a Kishercegben a kalap vagy elefántkígyóban problematikához.
:D
2014. május 30., péntek
Lábtörlő avagy az első lépés
A Praktika 2013.11. havi számából származik az ötlet, mely szerint fogni kell egy mezei 200 forinot lábtörlőt és akrill-festékkel az adott évszakhoz illő mintát festeni rá. Célszerű szivaccsal csinálni, "tunkolva", írták, és szerintük, ha így készül, akkor tisztítható is lesz.
A tisztíthatóságról nem tudok nyilatkozni, egyelőre megfestettem és ki is helyeztem:
Hogy meddig marad, más kérdés. Házunk híres a rejtélyes lábtörlő-eltűnésekről. De hátha ő nem...
2014. május 3., szombat
Anyák Napja
Az én Anyukám nem hord ékszereket, a számára fontos konyhai eszközöket megveszi magának, növénye meg annyi van, hogy lassan kinövik őket a lakásból. Ezért nem volt egyszerű dolgom ajándékot választani, végül ezt a nem-tudom-honnan-szerzett, helyes fadobozt festettem ki.
A szamócás mintát egy üvegfestős könyvből vettem.
Elkövettem sajnos nem egy hibát, túl azon, hogy sosem tudtam egyenletesen és szépen festeni. A legnagyobb az volt, hogy filccel rajzoltam kontúrt (ugye mivel ez egy üvegkékhez készült minta, ezért határozott kontúros, úgy van kitalálva, úgy szép, ez idáig nem lett volna baj, fán is elment volna, csak nem filccel), mert alapból beszívódott és többször újra kellett rajzolni, másrészt a végén, bármennyire is óvatosan lakkoztam, mégiscsak elkenődött (persze lehet, hogy a kis tubusos írószerboltos akrilfestékemnél alkalmasabbat is lehetett volna választani, de hát nekem ez van).
Az elkenődés miatt a legvégén még egyszer át kellett rajzolnom a filccel, ami nem tett jót a képnek, és a filctollat is dobhatom ki, mert lakkos lett.
Na de összességében szerethetőnek tűnik ez a dobozka, a színei a valóságban amúgy sokkal élénkebbek és szebbek, mint a fotón.
Még szerencse, hogy az Anyukák a hároméveskori krikszkrakszainkat is szeretettel megőrizték, és azóta sem a vonalak pontosságát nézegetik a handmade ajándékokon, hanem tudják, hogy a hülye gyerek valamikor a két munkahelyén, valamint a takarítással és egyéb kötelességekkel és nem kötelességekkel töltött, 24 órába belezsúfolt napjai között mégis csak valamikor nekiült és festette és örült neki, amikor piroslani kezdtek a dobozon a szamócák.
2014. április 20., vasárnap
Tavaszi dekor - Vol.3.
Ismét az egyik kedvenc játékom: fényre száradó gyurma.
Hogy hogyan lehet sima felületet csinálni, még mindig rejtély, pedig ezúttal gyúródeszkával próbáltam (az előzőnél mondjuk jobb is lett).
Tojást festeni nem szeretek, nem szeretem az anyagát, nem szeretem, hogy domború, törik, és nem lehet eltenni a következő évre.
Ez viszont így csupa élvezet volt. A mintákat egy kötésmintás könyvből vettem.
Maradt még több "tojás", néhányból ajtódísz lesz, a többit kifestetlenül elteszem jövőre. Biztos örülök majd, hogy nem kell a munkahét végén, fáradtságtól félig kifolyt szemmel gyúrogatni, hanem jöhet rögtön a szép színes, szeretett festékem, ami amúgy sima tempera.
2014. április 19., szombat
Tavaszi dekor - Vol.2.
A Praktikából lehetett kivágni aztán összeragasztgatni a nyuszit.
Aztán már csak műfüvet meg tojást kellett tenni a kosarába :)
2014. április 15., kedd
Tavaszi dekor - Vol.1.
Ez a papír-olló-ragasztó + otthon talált használaton kívüli izék kategória.
Kifejezetten élmény volt készíteni őket, gyorsan megvan, szeme van, lelke van.
Tudom, a kivitelezés most sem tökéletes, majd ha három életem és rengeteg időm lesz...
2014. január 4., szombat
Naptáras játék
Eredetileg egyszerre terveztem elkészíteni minden hónapot, karácsonyi ajándékként, de aztán kiderült, hogy nem lehet fél óra alatt az év legrosszabb ügyeletében (hiába vittem festéket). Így a sajátom lett, (majdnem) minden hónap végén elkészítettem a következőt, idézet is választottam, aktuális hangulatomhoz, élethelyzetemhez.
Nem mondom, hogy gyors és gyakorlatias játék, ugyanakkor nagyon élvezetes, és jó érzés nézegetni a polcra kitett aktuális művet.
Néhány ízelítő hónap:
"Nagyon figyelj, mert a világot teszed is azzá, aminek látod." (Fodor Ákos)
"Ahová érdemes eljutni, oda nem vezet rövidebb út."
"... és meglenne már, ha nem keresnéd." (LGT: Az ígéret földje)
"Méhes sorsából lesz méz, nem virágporból. Ezt ki ne tudná?" (A sündisznó eleganciája c. könyv).
Ezzel az ötlettel kívánok Nektek Boldog 2014-et! :)
2013. december 9., hétfő
Megkésve
Tudom, elkéstem az adventi koszorúval, de azért megmutatom azt, amelyiket tavaly gyártottam (életem első koszorúja volt, hirtelen ötlettől vezérelve). A szarvas hungarocell, mint az ajtódíszen a madár. Csak le kellett festeni, majd mindent a helyére tűzni. Ajándék volt, örültek neki, láttam is hétvégente égni a gyertyákat :)
2013. november 23., szombat
Gyors tél dekoráció
Már november környékén megjelennek a karácsonyi dekoráció ötleteket tartalmazó újságok, és ilyenkor jut eszünkbe, hogy a tavalyi kreatív terveink ismét elmaradnak időhiány miatt.
Azért nem szabad hagyni, hogy elmenjen a kedvünk, mert egyszerű dekorációt olcsón/gyorsan is lehet készíteni, és már attól is egy picit szebb lesz az élet.
A gyorsaság átka sajnos az, hogy viszonylag drága, és nincs meg a saját készítésű tárgyak öröme. Viszont gyors hangulatjavító (tekintetbe véve a vásárlásnak a két X kromoszómára gyakorolt endorfin-felszbadító hatását :D ). A környéki virágboltban vettem a gyönyörű tobozokat (200Ft/db) és a hóbogyós két csokrot (300Ft/db). Megfelelő vázám nem volt, ezért kipótoltam egy hóember-matricával díszített befőttes üveggel. Nem látszik, de a két oldalán két mécses van, és ha este meggyújtja őket az ember, még tanulásra is szívesebben adja a fejét. (Otthon tanulni amúgy is csak az egyetemista évek alatt minősült munkának, mostanában már olyan magas az élvezeti értéke annak a ténynek, hogy a saját székemen ülök a saját asztalomnál, otthon, zenét hallgatva, teát iszogatva, hogy az ilyen órákat ösztönösen a pihenéshez sorolom. Kivéve ha a határidős munkával sikerült ismét az utolsó pillanatra maradni).
Szaloncukor! A boltokban súlyra is árulják, olcsón, nem baj, ha nem olyan finom, legalább a díszítő szerepét annál tovább tölti be :) A kosár a húsvéti festett tojásos kosaram, aki már nagyon várta az új feladatot.
Egy idő után persze eljön az idő, amikor más sehogy sem lehet úgy rendezni a terepet, hogy ne legyen foghíjas a szaloncukor-hadsereg, akkor ideje van a feltöltésnek :)
Nemsokára már eljön az igazi karácsonyi dekoráció ideje is!
2013. október 22., kedd
Játék a színekkel és a gyurmával
Már a világítótorony készítésénel is megtetszett a fényre száradó gyurma, ezért vettem is magamnak nem sokkal később egy adagot (nem drága); bár csak most jutottam hozzá, hogy nekiálljak vele játszani.
Ő ajándék lett volna, de mivel több hibája van, és még fejlesztésre szorul a dolog, megtartottam magamnak:
Ő ajándék lett volna, de mivel több hibája van, és még fejlesztésre szorul a dolog, megtartottam magamnak:
A képet az egyik népmese ("A háromágú tölgyfa tündére") képanyagából vettem (az egyik legszebben rajzolt, a többihez nem is hasonlító történet, fent van a youtube-on), ez egy varázs almafa, akivé a tündérlány változott, amikor a gonosz boszorkány megölte, hogy a saját lányát adja a királyfihoz.
Az almafa nálam a bejárati ajtó mellett szekrényre került, a belépőt üdvözli és őrzi a lakás békéjét:
A képet amúgy filctollal csináltam, és csak a hátteret festettem, illetve a csillagokat, napot és holdat emeltem ki egy kis sárga akrillal.
Azt még ki kell találnom, hogyan lehet sima felületet csinálni a gyurmából, bár az az igazság, hogy nekem az egyenetlensége is tetszik. A terracotta amúgy nagyon szép festetlenül is, érdemes lenne szabadon hagyni az eredet felületből is (nálam csak a kép másik oldala maradt az eredeti).
Színezés közben további gyurmás terveket szövögettem. De ez egy másik történet, aminek elbeszélésére másik alkalommal kerül majd sor.
2013. október 19., szombat
Ajtódísz
Kissé késve álltam neki az őszi dekorációnak, de végül nem maradt el a dolog. A madárka és a ház hungarocellből van, és nem drágáért árulták tavaly a művészboltokban kettesével csomagolva. Csak kifestettem őket, és a madárkát ráragasztottam a házra.
A levelek vastag kartonpapírból vannak.
Végül egy szál fonalra fűztem őket és a bejárati ajtó rácsára kötöttem. Erre is igaz, hogy lehetett volna szebben és precízebben, szakszerűbben is kivitelezni, de nekem most így volt időm és erőm.
A madárka azért van egyedül, mert a társa elment körülnézni a szép őszi erdőből magokat hozni neki; vagy mert még csak várja a madártársat a jó kis házba, nem azért, mert beleesett a mécsesbe és elolvadt.
Már csak azt remélem, hogy senki nem szökteti meg a madárkámat az ajtóról.
2013. szeptember 28., szombat
"Nyaklánctartó" - mindenki jól járt
Vendégségben láttam ezt az ötletet, és nagyon megtetszett. Egyrészt, mert sok fél pár fülbevalóm, és régóta nem használt nyakláncom van. Néhány közülük rám maradt valahonnan, de nem illik a ruháimhoz, másoknak valamilyen sérülése van, amit persze mindig a jövő héten tervezek megoldani.
Így viszont szerepet kaptak, és a nyaklánc-tartó dobozban is csökkent a rendetlenség:
Ha valaki igényesebb nálam és több ideje van, sokkal szebben is kivitelezheti. Maga a tábla akasztója is lehet szép fonal, vagy mintás szalag, festeni is lehetne a keretre, és a színes tűkkel nagy nehezen feleszkábált raffia-szál helyett is el tudnék képzelni stílusosabbat. De hát mindenki abból épít, amije éppen van :)
Jó játék volt kitalálni az elrendezést, felhelyezni az elemeket. Amelyik nyakláncot pedig mégis használni szeretném, semmibe nem kerül levenni (legfeljebb bogozni kell kicsit, ha már voltam olyan okos, és azt tettem alulra).
A félpár fülbevalók különösen üdvözölték az újítást, megsebzett lelkükben ismét felfedezve a hasznosság-érzés csíráját.
Az eddig fényképeket őrizgető parafatábla még ismerkedik az új feladattal. :)
Ha ilyesmit alkottok, vigyázzatok, hogy jól legyen rögzítve, nekem egyszer leesett az egész raffia, és szedhettem össze mindent a földről.
Címkék:
dekoráció,
lakberendezés,
mindennapi használati
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






