2013. december 15., vasárnap

Jó kis sütés nélküli


Szegény, amúgy tök finom sütinek bocsássátok meg, hogy nincs őzgerinc formám, csak ez a szögletes valami volt, azért néz ki ilyen furán.

Nők Lapja Konyha recept ez is. 
cucc1: 5dkg cukrot meg kell karamellizálni, a karamellés szirupon megpárolni a négy meghámozott és apró darabokra vágott almát, aztán belekeverni a rumba áztatott mazsolát, tenni hozzá fél liter tejet, és forrásig főzni, és akkor beleönteni cucc 2-t .

cucc2: célszerű akkor megcsinálni, amikor az alma megpárlódott, benne van a mazsola, elzártuk a gázt és még nincs benne a tej. Vagy előre. 
2 zacskó vaníliás pudingpor, 10dkg cukor, 3 tojás sárgája, 2dl tej, ezeket kell elkevergetni, és amikor cucc1-ben forr a tej, akkor beleönteni, és mint a pudingot, levergetni, sűríteni. 

A végén kell még bele 5dkg margarin.

Aztán beleönteni forrón a formába (azt írták, hogy a formát ki kell bélelni átlátszó fóliával, ezt én például mindjárt nem tettem meg, csak átöblítettem hideg vízzel, de ez nem biztos, hogy segít), babapiskótát tenni a tetejére, és amikor már nem forró, több órára hűtőbe tenni.

Utána kiborítható és szeletelhető.

***
Király, édes, önetető, gyilkos nyavalya.
Arra vigyázzatok, hogy a babapiskóta ne legyen túl cukros, nekem olyan volt itthon, ami az, és így talán túl édes lett. 

Amúgy a karamellizálás során csak egy lábast égettem meg és masszívan felgyújtottam egy edényfogó kesztyűt, valamint gyártottam egy félökölnyi, kőkemény, tovább formálhatatlan, ám elárgicsálható karamell darabot :D

***
A tojásfehérjékből meg főztem rántott levest. 

2013. december 9., hétfő

Megkésve


Tudom, elkéstem az adventi koszorúval, de azért megmutatom azt, amelyiket tavaly gyártottam (életem első koszorúja volt, hirtelen ötlettől vezérelve). A szarvas hungarocell, mint az ajtódíszen a madár. Csak le kellett festeni, majd mindent a helyére tűzni. Ajándék volt, örültek neki, láttam is hétvégente égni a gyertyákat :)


2013. november 23., szombat

Gyors tél dekoráció

Már november környékén megjelennek a karácsonyi dekoráció ötleteket tartalmazó újságok, és ilyenkor jut eszünkbe, hogy a tavalyi kreatív terveink ismét elmaradnak időhiány miatt. 
Azért nem szabad hagyni, hogy elmenjen a kedvünk, mert egyszerű dekorációt olcsón/gyorsan is lehet készíteni, és már attól is egy picit szebb lesz az élet.


A gyorsaság átka sajnos az, hogy viszonylag drága, és nincs meg a saját készítésű tárgyak öröme. Viszont gyors hangulatjavító (tekintetbe véve a vásárlásnak a két X kromoszómára gyakorolt endorfin-felszbadító hatását :D ). A környéki virágboltban vettem a gyönyörű tobozokat (200Ft/db) és a hóbogyós két csokrot (300Ft/db). Megfelelő vázám nem volt, ezért kipótoltam egy hóember-matricával díszített befőttes üveggel. Nem látszik, de a két oldalán két mécses van, és ha este meggyújtja őket az ember, még tanulásra is szívesebben adja a fejét. (Otthon tanulni amúgy is csak az egyetemista évek alatt minősült munkának, mostanában már olyan magas az élvezeti értéke annak a ténynek, hogy a saját székemen ülök a saját asztalomnál, otthon, zenét hallgatva, teát iszogatva, hogy az ilyen órákat ösztönösen a pihenéshez sorolom. Kivéve ha a határidős munkával sikerült ismét az utolsó pillanatra maradni).



Szaloncukor! A boltokban súlyra is árulják, olcsón, nem baj, ha nem olyan finom, legalább a díszítő szerepét annál tovább tölti be :) A kosár a húsvéti festett tojásos kosaram, aki már nagyon várta az új feladatot. 
Egy idő után persze eljön az idő, amikor más sehogy sem lehet úgy rendezni a terepet, hogy ne legyen foghíjas a szaloncukor-hadsereg, akkor ideje van a feltöltésnek :)

Nemsokára már eljön az igazi karácsonyi dekoráció ideje is!

A gomba finom


A Nők Lapja Konyha egyik tavaly őszi számából származik ez a recept.
8 nagy kalapú gombát kell megmosni, tönkjeit kivenni, tűzálló tálba/tepsibe tenni, sózni, kis borsot tenni rá és 2 ek olajjal meglocsolni. A sütőt előmelegíteni 22 fokra.

200g túrót 2dl tejföllel összekeverni, sót, borsot tenni bele, snidlinget és 150g angolszalonnát (nekem csak sima szalonnám volt, és kisebb mennyiség, valamint póréhagyma snindling helyett, de azzal is finom lett).

Ezt a krémet kell a kalapokba önteni és 20 percig sütni

Gyorsan kész van, kevés konyhai eszközt kell hozzá használni, és nagyon finom. 

Újra itt

A novemberem eddig sajnos elég viharvert lett, de reméljük, most már megnyugszanak a dolgok, és újra tudok blogolni! Ne haragudjatok, hogy nem írtam, remélem, jártok még erre azért. 

2013. október 31., csütörtök

Bizarrnak tűnik, pedig jó


Étcsokoládés céklás torta. (A Nők Lapja Konyhában volt a recept, ha kéritek, szívesen leírom). Finom.

2013. október 22., kedd

Játék a színekkel és a gyurmával

Már a világítótorony készítésénel is megtetszett a fényre száradó gyurma, ezért vettem is magamnak nem sokkal később egy adagot (nem drága); bár csak most jutottam hozzá, hogy nekiálljak vele játszani.

Ő ajándék lett volna, de mivel több hibája van, és még fejlesztésre szorul a dolog, megtartottam magamnak:



A képet az egyik népmese ("A háromágú tölgyfa tündére") képanyagából vettem (az egyik legszebben rajzolt, a többihez nem is hasonlító történet, fent van a youtube-on), ez egy varázs almafa, akivé a tündérlány változott, amikor a gonosz boszorkány megölte, hogy a saját lányát adja a királyfihoz. 

Az almafa nálam a bejárati ajtó mellett szekrényre került, a belépőt üdvözli és őrzi a lakás békéjét:


A képet amúgy filctollal csináltam, és csak a hátteret festettem, illetve a csillagokat, napot és holdat emeltem ki egy kis sárga akrillal. 

Azt még ki kell találnom, hogyan lehet sima felületet csinálni a gyurmából, bár az az igazság, hogy nekem az egyenetlensége is tetszik. A terracotta amúgy nagyon szép festetlenül is, érdemes lenne szabadon hagyni az eredet felületből is (nálam csak a kép másik oldala maradt az eredeti).

Színezés közben további gyurmás terveket szövögettem. De ez egy másik történet, aminek elbeszélésére másik alkalommal kerül majd sor.

2013. október 19., szombat

Ajtódísz

 

Kissé késve álltam neki az őszi dekorációnak, de végül nem maradt el a dolog. A madárka és a ház hungarocellből van, és nem drágáért árulták tavaly a művészboltokban kettesével csomagolva. Csak kifestettem őket, és a madárkát ráragasztottam a házra.

A levelek vastag kartonpapírból vannak.
Végül egy szál fonalra fűztem őket és a bejárati ajtó rácsára kötöttem. Erre is igaz, hogy lehetett volna szebben és precízebben, szakszerűbben is kivitelezni, de nekem most így volt időm és erőm.

A madárka azért van egyedül, mert a társa elment körülnézni a szép őszi erdőből magokat hozni neki; vagy mert még csak várja a madártársat a jó kis házba, nem azért, mert beleesett a mécsesbe és elolvadt.

Már csak azt remélem, hogy senki nem szökteti meg a madárkámat az ajtóról. 

Sütni-főzni jó


Ezt a kaját a Nők Lapja Konyha egyik receptje alapján csináltam, fetasajt híján (volt, csak megzöldült) kicsit vadabb kivitelben.
Az a lényeg, hogy rétestésztát ki kell nyújtani, rátenni a felvágott paradicsomot, lilahagymát, szalonnát, kaliforniai paprikát fetasajtot, megszórni kicsi sóval, meglocsolni olajjal, és a végén még kakukkfűvel (a paradicsom miatt, tudtommal annak ez a fűszere), és 200 fokos sütőben kell sütni kb 25-30 percet. A végéből lehet levágogatni, hogy meg van-e már sülve.
Jó cucc, és gyors és ebben a kivitelben olcsó is, ráadásul menő is, az egyetlen limitáció, hogy a leveles tésztát előtte ki kell olvasztani. Zsírtartalma is van, de én mondjuk sosem hittem a mániákusan zsírmentes evésben, kell az, ráadásul lassítja és kiegyenlíti a szénhidrátok felszívódását (de hát ez csak az én véleményem).



Ez meg túrókrémes süti abból a könyvből, amiből a meggyes piskótát is feltettem már. (Az alaprecept diabetikus). Ha érdekel valakit, küldöm a receptet, én csak a szélét kóstoltam, de az alapján működőképes, és túrón kívül semmilyen extra dolog nem kell hozzá.

2013. október 8., kedd

Közeleg a tél - teázzunk!


Mostanában nem volt időm kreatívkodni, így egy régebbi ötletet mutatok. Mindenképp aktuális, hiszen a tél a teázás időszaka. Ezt a filtertartót ajándékba készítettem: nagyon egyszerű, egy rekeszes fadobozra teásdobozokról kivágott képeket ragasztottam, feliratot és teáscsészét festettem rá. Végül színtelen lakkal átkentem. Ha ebből kínálunk filtert a vendégeknek, biztosan örülni fognak, de egy munka után, fáradtan egyedül töltött estén is jól esik innen válogatni az esti pihentető teához.

2013. szeptember 28., szombat

"Nyaklánctartó" - mindenki jól járt

Vendégségben láttam ezt az ötletet, és nagyon megtetszett. Egyrészt, mert sok fél pár fülbevalóm, és régóta nem használt nyakláncom van. Néhány közülük rám maradt valahonnan, de nem illik a ruháimhoz, másoknak valamilyen sérülése van, amit persze mindig a jövő héten tervezek megoldani.

Így viszont szerepet kaptak, és a nyaklánc-tartó dobozban is csökkent a rendetlenség:


Ha valaki igényesebb nálam és több ideje van, sokkal szebben is kivitelezheti. Maga a tábla akasztója is lehet szép fonal, vagy mintás szalag, festeni is lehetne a keretre, és a színes tűkkel nagy nehezen feleszkábált raffia-szál helyett is el tudnék képzelni stílusosabbat. De hát mindenki abból épít, amije éppen van :)


Jó játék volt kitalálni az elrendezést, felhelyezni az elemeket. Amelyik nyakláncot pedig mégis használni szeretném, semmibe nem kerül levenni (legfeljebb bogozni kell kicsit, ha már voltam olyan okos, és azt tettem alulra).


A félpár fülbevalók különösen üdvözölték az újítást, megsebzett lelkükben ismét felfedezve a hasznosság-érzés csíráját. 

Az eddig fényképeket őrizgető parafatábla még ismerkedik az új feladattal. :)

Ha ilyesmit alkottok, vigyázzatok, hogy jól legyen rögzítve, nekem egyszer leesett az egész raffia, és szedhettem össze mindent a földről. 

2013. szeptember 26., csütörtök

A sündisznó eleganciája


Valaki kérdezte, hol hallottam pont erről a könyvről. Elgondolkoztam. Nem tudom. Nem tudom, pedig határozottan emlékszem, hogy mesélt róla valaki, és még akkor, rögtön előjegyeztettem magam rá, mivel sehol sem volt kapható. Hónapok teltek el, mire lett egy példány, hónapok mire nekiálltam.

Viszont ez jó könyv, amit még végig szeretnék gondolni. És ha ez meglesz, írok majd Nektek róla.

Addig is egy darab kedvenc idézet, a két mesélő közül a 12 éves koraérett kislány egyik haiku-ja:

"Méhek sorsából
lesz méz, nem virágporból.
Ezt ki ne tudná."

Én most azt nem tudom, mit olvassak. Érzem az ürességet: eddig volt és most nincs. Kellenének újabb sorok, újabb emberek, újabb elképzelt képek, olyanok, akik akkor is tovább élnek a fejemben, amikor becsukom a könyvet és leszállok a metróról. És ez csak jó könyvekkel fordul elő.

2013. szeptember 14., szombat

Meggyes piskóta


Kezdő szakács vagyok, vagyis ami nekem sikerül, az másoknak is. Ő itt fent a meggyes piskóta. Bár nem néz ki olyan szépen, mint az eredeti recept képén, azért egész finom lett.

Ebből a könyvből, amiben jó dolgok vannak (ugyan én nem csinálok sütit édesítőszerrel, sem sovány tejjel, sem diabetikus meggybefőttel):


Ha valakit érdekel, szóljatok és elküldöm a receptet!

2013. szeptember 13., péntek

"Csináld-magad" kerámia

Van EZ a hely, ahol kerámiát lehet festeni. Esős délutánokra, főleg ősszel-télen igazán jó program tud lenni (mondjuk én mind a két alkalommal napsütésben voltam). 
Olyan, mint egy kis műhely, a pocokról ki lehet választani a kerámiákat, és a rendelkezésre álló eszközökkel kifesteni. Nem csak ecsetek, festékek, hanem különböző kontúrok, bevonatok, speciális trükkhöz való eszközök (csipke, konfetti) is vannak. 
Addig marad ott az ember, amíg szeretne, beszélget, festeget, nézelődik.
Nem olcsó, a kis teafilter-alátétem például 3000 forint, amiben benne van az összes alapanyag, az ottlevés és a kiégetés minden költsége. Így ha azt vesszük, hogy egy kis bigyó ennyibe került, akkor igencsak drága, ha viszont azt, hogy eltöltöttem egy délutánt melegben, jó hangulatban, kreatívan, és még egy edénnyel/használati tárggyal (sótartó, tál, fakanál-alátét stb) több lett, miközben nem kellett festéket vennem, sem a lakást berendeznem a festéshez, akkor máris nem sajnálja az ember a pénzt. Ajándékként pedig különösen megéri.

Az én műveim:

A szappanadagolót tavaly nyáron készítettem. Nagyon tartós, nem kopik vagy színeződik el, és megszépíti a fürdőszobát.

Ő az új: teafilter tartó, a négy filter benne a négy évszakot jelképezi. A kék az életben kékebb, mint a fotón. 

De igazán sokféle dolgot és sokféle módon lehet alkotni, és akik ott dolgoznak, kedvesek és mindenben segítenek, limonádéval kínálnak. Ha van kedvetek és pénzetek ilyesmire, ajánlom nagyon. Délutánonként vannak nyitva; és minél rosszabb az idő odakint, és minél közelebb a Karácsony, annál érdemesebb előre asztalt foglalni.

2013. szeptember 12., csütörtök

Könyvjelző, jó barát


Valahogy mostanában nem divat könyvjelzőt adni ajándékba (ahogy a bögrés divathullám is egy ideje lecsengőben van), ezért érdemes megpróbálkozni a dologgal. Főleg ha idézetet is ír rá az ember, akkor még személyesebb lehet (három ilyet készítettem eddig, ő a harmadik, a sajátom). 

Egy Fodor Ákos idézet van rajta: 
"Nekem muszáj volt
megtanulnom repülni:
futni nem tudok."

A képet kék kartoncsíkra ragasztott fehér papírra festettem (így a hátoldala kék), sima temperával. Mivel sok rajta a festék, lakkal is bekentem, ami egy kicsit elkeni a mintát, erre vigyázni kell. 

Ideális mennyiségű szabadidő esetén pelenkaöltéssel körbe lehet varrogatni, akkor tartósabb.
Én ezt nem tettem meg, néha kopik is a kilógó teteje, olyankor levágok belőle egy kicsit.
Így is nagyon kedvelem: hosszabb ideje ez az első könyvjelző, amit nem felejtek el használni és el sem veszítettem.

2013. szeptember 11., szerda

Világítótornyos ajándék

Először az egyik legfrissebb (egyébként életem meglehetős káosza közepette készült) kezünk munkáját osztom meg Veletek. Azért többes szám, mert Eszterkével együtt készítettük, Katáng esküvőjére.
A terv egy szimpla kis konyhai órával kezdődött; aztán némileg bonyolódott.
A festés Eszterke munkája, a bábukat együtt csináltuk, az órát Pisti szerelte.

Szóval ő az:


Egy szimpla óra, világítótornyos hátterel. Számlapja nincs. Lehetne, de a korban, Amikor A Mikrosütő Is Jelzi A Pontos Időt, egy hasonló állóórának valószínűleg csak szimbolikus szerepe van.


Hát ő egy hasáb alakú fadoboz volt, mielőtt bolondot csináltunk belőle. Azért nem zárkózott el előlünk szerencsére.

Itt van az ifjú pár. Fényre száradó gyurmából készültek, aztán kifestettük, valamint szükség esetén rögzítettük a hajukat, sörüket... 

A falon az óraszerkezetet eltakaró, valódi közös kép mellett kis festmények vannak, az egyiken gyümölcsös tál, a másikon vitorlás hajó, a fedélzetén két felnőtt és két gyermek. A vitorlára az van írva, hogy "living".*

További ötletek, érdekességek:
- a csillagok készülhettek volna világítós festékkel is
- eredetileg villanykörtét terveztünk beleapplikálni a festett példány helyett, illetve szerettem volna a csillagok helyét inkább kifúrni, hogy belülről megvilágíthatóak legyenek; de ezen terveket a történet többi szereplője a valósággal nem összeegyeztethetőnek definiálta.
- Eszterkével nagyon nevettünk, legviccesebb a gyurmaemberes rész volt.
- * A képeket az Árpád-hídi buszpályaudvar vonatpótló buszának megállójában, az eskövőre menet rajzoltam, egy hátizsák, két táska és egy fogason hozott öltönyruhás ruha között kucorogva. Egy néni megkérdezte, hogy óvónéni vagyok-e.
Akkor eltöprengtem, hogy tényleg érhet-e ilyen boldogság embert: a foglalkozása része, hogy színes filccel rajzoljon szép békés, boldog ábrákat (hogy én legfeljebb miket rajzolok színessel, arról itt ezen a blogon, ugye, nem beszélünk :)
- Fogok majd árakat írni, itt most nem teszem, tekintve, hogy ajándékról volt szó és a célszemélyek remélhetőleg az olvasók között vannak.