A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kézműves. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kézműves. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. július 30., hétfő

Varrótanfolyam

Hát itt a nyár, a szabadság, egy nagyon hosszú szezon után. Többek között a varrótanfolyammal szórakoztatom magam. Nagyon klassz volt, megismerkedtem a varrógép használatával, és ott ezt a főzőkesztyűt és kötényt készítettem.
Azóta már beparkolt az asztalomra a Varrógép (régi álom), és nemsokára várhatóan újabb darabokkal rukkolok elő (ha van még, aki olvas).
Egyébként is részleges profilváltást tervezek, a részletekről később.




2015. november 18., szerda

Réni

Ajándék valakinek egy nehéz időszakban. Bionemez, töltőanyag, némi fonal és gyöngy.


2014. április 20., vasárnap

Tavaszi dekor - Vol.3.


Ismét az egyik kedvenc játékom: fényre száradó gyurma.
Hogy hogyan lehet sima felületet csinálni, még mindig rejtély, pedig ezúttal gyúródeszkával próbáltam (az előzőnél mondjuk jobb is lett).
Tojást festeni nem szeretek, nem szeretem az anyagát, nem szeretem, hogy domború, törik, és nem lehet eltenni a következő évre.
Ez viszont így csupa élvezet volt. A mintákat egy kötésmintás könyvből vettem.
Maradt még több "tojás", néhányból ajtódísz lesz, a többit kifestetlenül elteszem jövőre. Biztos örülök majd, hogy nem kell a munkahét végén, fáradtságtól félig kifolyt szemmel gyúrogatni, hanem jöhet rögtön a szép színes, szeretett festékem, ami amúgy sima tempera.

2014. január 4., szombat

Naptáras játék

Eredetileg egyszerre terveztem elkészíteni minden hónapot, karácsonyi ajándékként, de aztán kiderült, hogy nem lehet fél óra alatt az év legrosszabb ügyeletében (hiába vittem festéket). Így a sajátom lett, (majdnem) minden hónap végén elkészítettem a következőt, idézet is választottam, aktuális hangulatomhoz, élethelyzetemhez. 

Nem mondom, hogy gyors és gyakorlatias játék, ugyanakkor nagyon élvezetes, és jó érzés nézegetni a polcra kitett aktuális művet.

Néhány ízelítő hónap:



"Nagyon figyelj, mert a világot teszed is azzá, aminek látod." (Fodor Ákos)


"Ahová érdemes eljutni, oda nem vezet rövidebb út."



"... és meglenne már, ha nem keresnéd." (LGT: Az ígéret földje)


"Méhes sorsából lesz méz, nem virágporból. Ezt ki ne tudná?" (A sündisznó eleganciája c. könyv).


Ezzel az ötlettel kívánok Nektek Boldog 2014-et! :)

2013. október 22., kedd

Játék a színekkel és a gyurmával

Már a világítótorony készítésénel is megtetszett a fényre száradó gyurma, ezért vettem is magamnak nem sokkal később egy adagot (nem drága); bár csak most jutottam hozzá, hogy nekiálljak vele játszani.

Ő ajándék lett volna, de mivel több hibája van, és még fejlesztésre szorul a dolog, megtartottam magamnak:



A képet az egyik népmese ("A háromágú tölgyfa tündére") képanyagából vettem (az egyik legszebben rajzolt, a többihez nem is hasonlító történet, fent van a youtube-on), ez egy varázs almafa, akivé a tündérlány változott, amikor a gonosz boszorkány megölte, hogy a saját lányát adja a királyfihoz. 

Az almafa nálam a bejárati ajtó mellett szekrényre került, a belépőt üdvözli és őrzi a lakás békéjét:


A képet amúgy filctollal csináltam, és csak a hátteret festettem, illetve a csillagokat, napot és holdat emeltem ki egy kis sárga akrillal. 

Azt még ki kell találnom, hogyan lehet sima felületet csinálni a gyurmából, bár az az igazság, hogy nekem az egyenetlensége is tetszik. A terracotta amúgy nagyon szép festetlenül is, érdemes lenne szabadon hagyni az eredet felületből is (nálam csak a kép másik oldala maradt az eredeti).

Színezés közben további gyurmás terveket szövögettem. De ez egy másik történet, aminek elbeszélésére másik alkalommal kerül majd sor.

2013. október 19., szombat

Ajtódísz

 

Kissé késve álltam neki az őszi dekorációnak, de végül nem maradt el a dolog. A madárka és a ház hungarocellből van, és nem drágáért árulták tavaly a művészboltokban kettesével csomagolva. Csak kifestettem őket, és a madárkát ráragasztottam a házra.

A levelek vastag kartonpapírból vannak.
Végül egy szál fonalra fűztem őket és a bejárati ajtó rácsára kötöttem. Erre is igaz, hogy lehetett volna szebben és precízebben, szakszerűbben is kivitelezni, de nekem most így volt időm és erőm.

A madárka azért van egyedül, mert a társa elment körülnézni a szép őszi erdőből magokat hozni neki; vagy mert még csak várja a madártársat a jó kis házba, nem azért, mert beleesett a mécsesbe és elolvadt.

Már csak azt remélem, hogy senki nem szökteti meg a madárkámat az ajtóról. 

2013. október 8., kedd

Közeleg a tél - teázzunk!


Mostanában nem volt időm kreatívkodni, így egy régebbi ötletet mutatok. Mindenképp aktuális, hiszen a tél a teázás időszaka. Ezt a filtertartót ajándékba készítettem: nagyon egyszerű, egy rekeszes fadobozra teásdobozokról kivágott képeket ragasztottam, feliratot és teáscsészét festettem rá. Végül színtelen lakkal átkentem. Ha ebből kínálunk filtert a vendégeknek, biztosan örülni fognak, de egy munka után, fáradtan egyedül töltött estén is jól esik innen válogatni az esti pihentető teához.

2013. szeptember 13., péntek

"Csináld-magad" kerámia

Van EZ a hely, ahol kerámiát lehet festeni. Esős délutánokra, főleg ősszel-télen igazán jó program tud lenni (mondjuk én mind a két alkalommal napsütésben voltam). 
Olyan, mint egy kis műhely, a pocokról ki lehet választani a kerámiákat, és a rendelkezésre álló eszközökkel kifesteni. Nem csak ecsetek, festékek, hanem különböző kontúrok, bevonatok, speciális trükkhöz való eszközök (csipke, konfetti) is vannak. 
Addig marad ott az ember, amíg szeretne, beszélget, festeget, nézelődik.
Nem olcsó, a kis teafilter-alátétem például 3000 forint, amiben benne van az összes alapanyag, az ottlevés és a kiégetés minden költsége. Így ha azt vesszük, hogy egy kis bigyó ennyibe került, akkor igencsak drága, ha viszont azt, hogy eltöltöttem egy délutánt melegben, jó hangulatban, kreatívan, és még egy edénnyel/használati tárggyal (sótartó, tál, fakanál-alátét stb) több lett, miközben nem kellett festéket vennem, sem a lakást berendeznem a festéshez, akkor máris nem sajnálja az ember a pénzt. Ajándékként pedig különösen megéri.

Az én műveim:

A szappanadagolót tavaly nyáron készítettem. Nagyon tartós, nem kopik vagy színeződik el, és megszépíti a fürdőszobát.

Ő az új: teafilter tartó, a négy filter benne a négy évszakot jelképezi. A kék az életben kékebb, mint a fotón. 

De igazán sokféle dolgot és sokféle módon lehet alkotni, és akik ott dolgoznak, kedvesek és mindenben segítenek, limonádéval kínálnak. Ha van kedvetek és pénzetek ilyesmire, ajánlom nagyon. Délutánonként vannak nyitva; és minél rosszabb az idő odakint, és minél közelebb a Karácsony, annál érdemesebb előre asztalt foglalni.

2013. szeptember 12., csütörtök

Könyvjelző, jó barát


Valahogy mostanában nem divat könyvjelzőt adni ajándékba (ahogy a bögrés divathullám is egy ideje lecsengőben van), ezért érdemes megpróbálkozni a dologgal. Főleg ha idézetet is ír rá az ember, akkor még személyesebb lehet (három ilyet készítettem eddig, ő a harmadik, a sajátom). 

Egy Fodor Ákos idézet van rajta: 
"Nekem muszáj volt
megtanulnom repülni:
futni nem tudok."

A képet kék kartoncsíkra ragasztott fehér papírra festettem (így a hátoldala kék), sima temperával. Mivel sok rajta a festék, lakkal is bekentem, ami egy kicsit elkeni a mintát, erre vigyázni kell. 

Ideális mennyiségű szabadidő esetén pelenkaöltéssel körbe lehet varrogatni, akkor tartósabb.
Én ezt nem tettem meg, néha kopik is a kilógó teteje, olyankor levágok belőle egy kicsit.
Így is nagyon kedvelem: hosszabb ideje ez az első könyvjelző, amit nem felejtek el használni és el sem veszítettem.

2013. szeptember 11., szerda

Világítótornyos ajándék

Először az egyik legfrissebb (egyébként életem meglehetős káosza közepette készült) kezünk munkáját osztom meg Veletek. Azért többes szám, mert Eszterkével együtt készítettük, Katáng esküvőjére.
A terv egy szimpla kis konyhai órával kezdődött; aztán némileg bonyolódott.
A festés Eszterke munkája, a bábukat együtt csináltuk, az órát Pisti szerelte.

Szóval ő az:


Egy szimpla óra, világítótornyos hátterel. Számlapja nincs. Lehetne, de a korban, Amikor A Mikrosütő Is Jelzi A Pontos Időt, egy hasonló állóórának valószínűleg csak szimbolikus szerepe van.


Hát ő egy hasáb alakú fadoboz volt, mielőtt bolondot csináltunk belőle. Azért nem zárkózott el előlünk szerencsére.

Itt van az ifjú pár. Fényre száradó gyurmából készültek, aztán kifestettük, valamint szükség esetén rögzítettük a hajukat, sörüket... 

A falon az óraszerkezetet eltakaró, valódi közös kép mellett kis festmények vannak, az egyiken gyümölcsös tál, a másikon vitorlás hajó, a fedélzetén két felnőtt és két gyermek. A vitorlára az van írva, hogy "living".*

További ötletek, érdekességek:
- a csillagok készülhettek volna világítós festékkel is
- eredetileg villanykörtét terveztünk beleapplikálni a festett példány helyett, illetve szerettem volna a csillagok helyét inkább kifúrni, hogy belülről megvilágíthatóak legyenek; de ezen terveket a történet többi szereplője a valósággal nem összeegyeztethetőnek definiálta.
- Eszterkével nagyon nevettünk, legviccesebb a gyurmaemberes rész volt.
- * A képeket az Árpád-hídi buszpályaudvar vonatpótló buszának megállójában, az eskövőre menet rajzoltam, egy hátizsák, két táska és egy fogason hozott öltönyruhás ruha között kucorogva. Egy néni megkérdezte, hogy óvónéni vagyok-e.
Akkor eltöprengtem, hogy tényleg érhet-e ilyen boldogság embert: a foglalkozása része, hogy színes filccel rajzoljon szép békés, boldog ábrákat (hogy én legfeljebb miket rajzolok színessel, arról itt ezen a blogon, ugye, nem beszélünk :)
- Fogok majd árakat írni, itt most nem teszem, tekintve, hogy ajándékról volt szó és a célszemélyek remélhetőleg az olvasók között vannak.