Ismét az egyik kedvenc játékom: fényre száradó gyurma.
Hogy hogyan lehet sima felületet csinálni, még mindig rejtély, pedig ezúttal gyúródeszkával próbáltam (az előzőnél mondjuk jobb is lett).
Tojást festeni nem szeretek, nem szeretem az anyagát, nem szeretem, hogy domború, törik, és nem lehet eltenni a következő évre.
Ez viszont így csupa élvezet volt. A mintákat egy kötésmintás könyvből vettem.
Maradt még több "tojás", néhányból ajtódísz lesz, a többit kifestetlenül elteszem jövőre. Biztos örülök majd, hogy nem kell a munkahét végén, fáradtságtól félig kifolyt szemmel gyúrogatni, hanem jöhet rögtön a szép színes, szeretett festékem, ami amúgy sima tempera.