A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajándék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajándék. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. augusztus 13., hétfő

Fotóalbum

Sporttársunk hosszabb időre külföldre utazik. Neki készült ez a közös fotókat tartalmazó album személyes üzenetekkel. 





2018. július 30., hétfő

Varrótanfolyam

Hát itt a nyár, a szabadság, egy nagyon hosszú szezon után. Többek között a varrótanfolyammal szórakoztatom magam. Nagyon klassz volt, megismerkedtem a varrógép használatával, és ott ezt a főzőkesztyűt és kötényt készítettem.
Azóta már beparkolt az asztalomra a Varrógép (régi álom), és nemsokára várhatóan újabb darabokkal rukkolok elő (ha van még, aki olvas).
Egyébként is részleges profilváltást tervezek, a részletekről később.




2016. december 6., kedd

Vörösbegy reload

Fa bonbonos dobozból gyártottam a vörösbegyes-dobozt akril festékkel (utána lelakkoztam):


2015. december 10., csütörtök

Ideggyógyászok ismét

Munkahelyi húzós Karácsony.

Szinte nehéz volt megválni tőle :)
ui.: ő egy idegsejt.

2015. november 22., vasárnap

Idei koszorú

A Praktika Magazin Adventi mellékletében jelentek meg koszorúk, filcállatkák, köztük ez a vörösbegyes történet, amit rögtön elhatároztam, hogy elkészítek Anyu szülinapjára:


Végül egy hét délutáni-esti és egy teljes napi varrogatás után elkészült:


Színes bionemez A4-es laposkat vettem hozzá, először a két fél koszorút vágtam ki a szabásminta alapján, és varrtam körbe pelenkaöltéssel, töltöttem fel flízzel (a gombot és minden dekort természetesen az összevarrás előtt kell rávarrni az elülső lapra), aztán a két felet összeszerkesztettem. A vörösbegy elég nagy kihívás volt, ugyanúgy egy első és egy hátsó lapot vágtam ki kompletten, és az első lapra külön varrtam a különböző színű részeket, a csőrt és a szárnyat.
Aztán jöttek a levelek, és az ág, ezeknek a méretét, elhelyezését úgy választottam meg, hogy eltakarja a varrást a koszorú két fele között. 
Aztán jött a befejezés: a színes akasztó rávarrása, a leveles ág felerősítése és a vörösbegy rögzítése az ágon. Mindez plusz kb másfél óra munka, mire minden ott van stabilan, ahol kell.

Szétmentek a kezeim, és kettétörtem egy tűt, de végül elkészült, és Anyunak is tetszett.

2015. november 18., szerda

Réni

Ajándék valakinek egy nehéz időszakban. Bionemez, töltőanyag, némi fonal és gyöngy.


2014. november 29., szombat

Színes pomponok - az infantilizmus jegyében

Mentségemre szolgáljon, hogy egy kórházi gyermekosztály számára készítettem, fali dísznek. Az alapötletet az interneten találtam (ITT), a napocskát már én költöttem hozzá :D 




A kísérlet, amikor megmutatjuk másoknak és megfigyeljük, hogy felismerik-e, hogy nap, felhők és színes esőcseppek (egy szivárvány elemei) vannak a képen, hasonlóak a Kishercegben a kalap vagy elefántkígyóban problematikához. 

:D

2014. május 3., szombat

Anyák Napja


Az én Anyukám nem hord ékszereket, a számára fontos konyhai eszközöket megveszi magának, növénye meg annyi van, hogy lassan kinövik őket a lakásból. Ezért nem volt egyszerű dolgom ajándékot választani, végül ezt a nem-tudom-honnan-szerzett, helyes fadobozt festettem ki.

A szamócás mintát egy üvegfestős könyvből vettem. 


Elkövettem sajnos nem egy hibát, túl azon, hogy sosem tudtam egyenletesen és szépen festeni. A legnagyobb az volt, hogy filccel rajzoltam kontúrt (ugye mivel ez egy üvegkékhez készült minta, ezért határozott kontúros, úgy van kitalálva, úgy szép, ez idáig nem lett volna baj, fán is elment volna, csak nem filccel), mert alapból beszívódott és többször újra kellett rajzolni, másrészt a végén, bármennyire is óvatosan lakkoztam, mégiscsak elkenődött (persze lehet, hogy a kis tubusos írószerboltos akrilfestékemnél alkalmasabbat is lehetett volna választani, de hát nekem ez van).
Az elkenődés miatt a legvégén még egyszer át kellett rajzolnom a filccel, ami nem tett jót a képnek, és a filctollat is dobhatom ki, mert lakkos lett. 



Na de összességében szerethetőnek tűnik ez a dobozka, a színei a valóságban amúgy sokkal élénkebbek és szebbek, mint a fotón.

Még szerencse, hogy az Anyukák a hároméveskori krikszkrakszainkat is szeretettel megőrizték, és azóta sem a vonalak pontosságát nézegetik a handmade ajándékokon, hanem tudják, hogy a hülye gyerek valamikor a két munkahelyén, valamint a takarítással és egyéb kötelességekkel és nem kötelességekkel töltött, 24 órába belezsúfolt napjai között mégis csak valamikor nekiült és festette és örült neki, amikor piroslani kezdtek a dobozon a szamócák.

2014. március 29., szombat

Megint könyvjelzők

Gyors, színes, világmegváltozós.
Nézzétek el, hogy a párhuzamos vonalak sosem voltak az erősségeim.


2014. január 4., szombat

Naptáras játék

Eredetileg egyszerre terveztem elkészíteni minden hónapot, karácsonyi ajándékként, de aztán kiderült, hogy nem lehet fél óra alatt az év legrosszabb ügyeletében (hiába vittem festéket). Így a sajátom lett, (majdnem) minden hónap végén elkészítettem a következőt, idézet is választottam, aktuális hangulatomhoz, élethelyzetemhez. 

Nem mondom, hogy gyors és gyakorlatias játék, ugyanakkor nagyon élvezetes, és jó érzés nézegetni a polcra kitett aktuális művet.

Néhány ízelítő hónap:



"Nagyon figyelj, mert a világot teszed is azzá, aminek látod." (Fodor Ákos)


"Ahová érdemes eljutni, oda nem vezet rövidebb út."



"... és meglenne már, ha nem keresnéd." (LGT: Az ígéret földje)


"Méhes sorsából lesz méz, nem virágporból. Ezt ki ne tudná?" (A sündisznó eleganciája c. könyv).


Ezzel az ötlettel kívánok Nektek Boldog 2014-et! :)

2013. december 9., hétfő

Megkésve


Tudom, elkéstem az adventi koszorúval, de azért megmutatom azt, amelyiket tavaly gyártottam (életem első koszorúja volt, hirtelen ötlettől vezérelve). A szarvas hungarocell, mint az ajtódíszen a madár. Csak le kellett festeni, majd mindent a helyére tűzni. Ajándék volt, örültek neki, láttam is hétvégente égni a gyertyákat :)


2013. október 22., kedd

Játék a színekkel és a gyurmával

Már a világítótorony készítésénel is megtetszett a fényre száradó gyurma, ezért vettem is magamnak nem sokkal később egy adagot (nem drága); bár csak most jutottam hozzá, hogy nekiálljak vele játszani.

Ő ajándék lett volna, de mivel több hibája van, és még fejlesztésre szorul a dolog, megtartottam magamnak:



A képet az egyik népmese ("A háromágú tölgyfa tündére") képanyagából vettem (az egyik legszebben rajzolt, a többihez nem is hasonlító történet, fent van a youtube-on), ez egy varázs almafa, akivé a tündérlány változott, amikor a gonosz boszorkány megölte, hogy a saját lányát adja a királyfihoz. 

Az almafa nálam a bejárati ajtó mellett szekrényre került, a belépőt üdvözli és őrzi a lakás békéjét:


A képet amúgy filctollal csináltam, és csak a hátteret festettem, illetve a csillagokat, napot és holdat emeltem ki egy kis sárga akrillal. 

Azt még ki kell találnom, hogyan lehet sima felületet csinálni a gyurmából, bár az az igazság, hogy nekem az egyenetlensége is tetszik. A terracotta amúgy nagyon szép festetlenül is, érdemes lenne szabadon hagyni az eredet felületből is (nálam csak a kép másik oldala maradt az eredeti).

Színezés közben további gyurmás terveket szövögettem. De ez egy másik történet, aminek elbeszélésére másik alkalommal kerül majd sor.

2013. október 8., kedd

Közeleg a tél - teázzunk!


Mostanában nem volt időm kreatívkodni, így egy régebbi ötletet mutatok. Mindenképp aktuális, hiszen a tél a teázás időszaka. Ezt a filtertartót ajándékba készítettem: nagyon egyszerű, egy rekeszes fadobozra teásdobozokról kivágott képeket ragasztottam, feliratot és teáscsészét festettem rá. Végül színtelen lakkal átkentem. Ha ebből kínálunk filtert a vendégeknek, biztosan örülni fognak, de egy munka után, fáradtan egyedül töltött estén is jól esik innen válogatni az esti pihentető teához.

2013. szeptember 13., péntek

"Csináld-magad" kerámia

Van EZ a hely, ahol kerámiát lehet festeni. Esős délutánokra, főleg ősszel-télen igazán jó program tud lenni (mondjuk én mind a két alkalommal napsütésben voltam). 
Olyan, mint egy kis műhely, a pocokról ki lehet választani a kerámiákat, és a rendelkezésre álló eszközökkel kifesteni. Nem csak ecsetek, festékek, hanem különböző kontúrok, bevonatok, speciális trükkhöz való eszközök (csipke, konfetti) is vannak. 
Addig marad ott az ember, amíg szeretne, beszélget, festeget, nézelődik.
Nem olcsó, a kis teafilter-alátétem például 3000 forint, amiben benne van az összes alapanyag, az ottlevés és a kiégetés minden költsége. Így ha azt vesszük, hogy egy kis bigyó ennyibe került, akkor igencsak drága, ha viszont azt, hogy eltöltöttem egy délutánt melegben, jó hangulatban, kreatívan, és még egy edénnyel/használati tárggyal (sótartó, tál, fakanál-alátét stb) több lett, miközben nem kellett festéket vennem, sem a lakást berendeznem a festéshez, akkor máris nem sajnálja az ember a pénzt. Ajándékként pedig különösen megéri.

Az én műveim:

A szappanadagolót tavaly nyáron készítettem. Nagyon tartós, nem kopik vagy színeződik el, és megszépíti a fürdőszobát.

Ő az új: teafilter tartó, a négy filter benne a négy évszakot jelképezi. A kék az életben kékebb, mint a fotón. 

De igazán sokféle dolgot és sokféle módon lehet alkotni, és akik ott dolgoznak, kedvesek és mindenben segítenek, limonádéval kínálnak. Ha van kedvetek és pénzetek ilyesmire, ajánlom nagyon. Délutánonként vannak nyitva; és minél rosszabb az idő odakint, és minél közelebb a Karácsony, annál érdemesebb előre asztalt foglalni.

2013. szeptember 11., szerda

Világítótornyos ajándék

Először az egyik legfrissebb (egyébként életem meglehetős káosza közepette készült) kezünk munkáját osztom meg Veletek. Azért többes szám, mert Eszterkével együtt készítettük, Katáng esküvőjére.
A terv egy szimpla kis konyhai órával kezdődött; aztán némileg bonyolódott.
A festés Eszterke munkája, a bábukat együtt csináltuk, az órát Pisti szerelte.

Szóval ő az:


Egy szimpla óra, világítótornyos hátterel. Számlapja nincs. Lehetne, de a korban, Amikor A Mikrosütő Is Jelzi A Pontos Időt, egy hasonló állóórának valószínűleg csak szimbolikus szerepe van.


Hát ő egy hasáb alakú fadoboz volt, mielőtt bolondot csináltunk belőle. Azért nem zárkózott el előlünk szerencsére.

Itt van az ifjú pár. Fényre száradó gyurmából készültek, aztán kifestettük, valamint szükség esetén rögzítettük a hajukat, sörüket... 

A falon az óraszerkezetet eltakaró, valódi közös kép mellett kis festmények vannak, az egyiken gyümölcsös tál, a másikon vitorlás hajó, a fedélzetén két felnőtt és két gyermek. A vitorlára az van írva, hogy "living".*

További ötletek, érdekességek:
- a csillagok készülhettek volna világítós festékkel is
- eredetileg villanykörtét terveztünk beleapplikálni a festett példány helyett, illetve szerettem volna a csillagok helyét inkább kifúrni, hogy belülről megvilágíthatóak legyenek; de ezen terveket a történet többi szereplője a valósággal nem összeegyeztethetőnek definiálta.
- Eszterkével nagyon nevettünk, legviccesebb a gyurmaemberes rész volt.
- * A képeket az Árpád-hídi buszpályaudvar vonatpótló buszának megállójában, az eskövőre menet rajzoltam, egy hátizsák, két táska és egy fogason hozott öltönyruhás ruha között kucorogva. Egy néni megkérdezte, hogy óvónéni vagyok-e.
Akkor eltöprengtem, hogy tényleg érhet-e ilyen boldogság embert: a foglalkozása része, hogy színes filccel rajzoljon szép békés, boldog ábrákat (hogy én legfeljebb miket rajzolok színessel, arról itt ezen a blogon, ugye, nem beszélünk :)
- Fogok majd árakat írni, itt most nem teszem, tekintve, hogy ajándékról volt szó és a célszemélyek remélhetőleg az olvasók között vannak.