2013. október 31., csütörtök

Bizarrnak tűnik, pedig jó


Étcsokoládés céklás torta. (A Nők Lapja Konyhában volt a recept, ha kéritek, szívesen leírom). Finom.

2013. október 22., kedd

Játék a színekkel és a gyurmával

Már a világítótorony készítésénel is megtetszett a fényre száradó gyurma, ezért vettem is magamnak nem sokkal később egy adagot (nem drága); bár csak most jutottam hozzá, hogy nekiálljak vele játszani.

Ő ajándék lett volna, de mivel több hibája van, és még fejlesztésre szorul a dolog, megtartottam magamnak:



A képet az egyik népmese ("A háromágú tölgyfa tündére") képanyagából vettem (az egyik legszebben rajzolt, a többihez nem is hasonlító történet, fent van a youtube-on), ez egy varázs almafa, akivé a tündérlány változott, amikor a gonosz boszorkány megölte, hogy a saját lányát adja a királyfihoz. 

Az almafa nálam a bejárati ajtó mellett szekrényre került, a belépőt üdvözli és őrzi a lakás békéjét:


A képet amúgy filctollal csináltam, és csak a hátteret festettem, illetve a csillagokat, napot és holdat emeltem ki egy kis sárga akrillal. 

Azt még ki kell találnom, hogyan lehet sima felületet csinálni a gyurmából, bár az az igazság, hogy nekem az egyenetlensége is tetszik. A terracotta amúgy nagyon szép festetlenül is, érdemes lenne szabadon hagyni az eredet felületből is (nálam csak a kép másik oldala maradt az eredeti).

Színezés közben további gyurmás terveket szövögettem. De ez egy másik történet, aminek elbeszélésére másik alkalommal kerül majd sor.

2013. október 19., szombat

Ajtódísz

 

Kissé késve álltam neki az őszi dekorációnak, de végül nem maradt el a dolog. A madárka és a ház hungarocellből van, és nem drágáért árulták tavaly a művészboltokban kettesével csomagolva. Csak kifestettem őket, és a madárkát ráragasztottam a házra.

A levelek vastag kartonpapírból vannak.
Végül egy szál fonalra fűztem őket és a bejárati ajtó rácsára kötöttem. Erre is igaz, hogy lehetett volna szebben és precízebben, szakszerűbben is kivitelezni, de nekem most így volt időm és erőm.

A madárka azért van egyedül, mert a társa elment körülnézni a szép őszi erdőből magokat hozni neki; vagy mert még csak várja a madártársat a jó kis házba, nem azért, mert beleesett a mécsesbe és elolvadt.

Már csak azt remélem, hogy senki nem szökteti meg a madárkámat az ajtóról. 

Sütni-főzni jó


Ezt a kaját a Nők Lapja Konyha egyik receptje alapján csináltam, fetasajt híján (volt, csak megzöldült) kicsit vadabb kivitelben.
Az a lényeg, hogy rétestésztát ki kell nyújtani, rátenni a felvágott paradicsomot, lilahagymát, szalonnát, kaliforniai paprikát fetasajtot, megszórni kicsi sóval, meglocsolni olajjal, és a végén még kakukkfűvel (a paradicsom miatt, tudtommal annak ez a fűszere), és 200 fokos sütőben kell sütni kb 25-30 percet. A végéből lehet levágogatni, hogy meg van-e már sülve.
Jó cucc, és gyors és ebben a kivitelben olcsó is, ráadásul menő is, az egyetlen limitáció, hogy a leveles tésztát előtte ki kell olvasztani. Zsírtartalma is van, de én mondjuk sosem hittem a mániákusan zsírmentes evésben, kell az, ráadásul lassítja és kiegyenlíti a szénhidrátok felszívódását (de hát ez csak az én véleményem).



Ez meg túrókrémes süti abból a könyvből, amiből a meggyes piskótát is feltettem már. (Az alaprecept diabetikus). Ha érdekel valakit, küldöm a receptet, én csak a szélét kóstoltam, de az alapján működőképes, és túrón kívül semmilyen extra dolog nem kell hozzá.

2013. október 8., kedd

Közeleg a tél - teázzunk!


Mostanában nem volt időm kreatívkodni, így egy régebbi ötletet mutatok. Mindenképp aktuális, hiszen a tél a teázás időszaka. Ezt a filtertartót ajándékba készítettem: nagyon egyszerű, egy rekeszes fadobozra teásdobozokról kivágott képeket ragasztottam, feliratot és teáscsészét festettem rá. Végül színtelen lakkal átkentem. Ha ebből kínálunk filtert a vendégeknek, biztosan örülni fognak, de egy munka után, fáradtan egyedül töltött estén is jól esik innen válogatni az esti pihentető teához.