2013. szeptember 28., szombat

"Nyaklánctartó" - mindenki jól járt

Vendégségben láttam ezt az ötletet, és nagyon megtetszett. Egyrészt, mert sok fél pár fülbevalóm, és régóta nem használt nyakláncom van. Néhány közülük rám maradt valahonnan, de nem illik a ruháimhoz, másoknak valamilyen sérülése van, amit persze mindig a jövő héten tervezek megoldani.

Így viszont szerepet kaptak, és a nyaklánc-tartó dobozban is csökkent a rendetlenség:


Ha valaki igényesebb nálam és több ideje van, sokkal szebben is kivitelezheti. Maga a tábla akasztója is lehet szép fonal, vagy mintás szalag, festeni is lehetne a keretre, és a színes tűkkel nagy nehezen feleszkábált raffia-szál helyett is el tudnék képzelni stílusosabbat. De hát mindenki abból épít, amije éppen van :)


Jó játék volt kitalálni az elrendezést, felhelyezni az elemeket. Amelyik nyakláncot pedig mégis használni szeretném, semmibe nem kerül levenni (legfeljebb bogozni kell kicsit, ha már voltam olyan okos, és azt tettem alulra).


A félpár fülbevalók különösen üdvözölték az újítást, megsebzett lelkükben ismét felfedezve a hasznosság-érzés csíráját. 

Az eddig fényképeket őrizgető parafatábla még ismerkedik az új feladattal. :)

Ha ilyesmit alkottok, vigyázzatok, hogy jól legyen rögzítve, nekem egyszer leesett az egész raffia, és szedhettem össze mindent a földről. 

2013. szeptember 26., csütörtök

A sündisznó eleganciája


Valaki kérdezte, hol hallottam pont erről a könyvről. Elgondolkoztam. Nem tudom. Nem tudom, pedig határozottan emlékszem, hogy mesélt róla valaki, és még akkor, rögtön előjegyeztettem magam rá, mivel sehol sem volt kapható. Hónapok teltek el, mire lett egy példány, hónapok mire nekiálltam.

Viszont ez jó könyv, amit még végig szeretnék gondolni. És ha ez meglesz, írok majd Nektek róla.

Addig is egy darab kedvenc idézet, a két mesélő közül a 12 éves koraérett kislány egyik haiku-ja:

"Méhek sorsából
lesz méz, nem virágporból.
Ezt ki ne tudná."

Én most azt nem tudom, mit olvassak. Érzem az ürességet: eddig volt és most nincs. Kellenének újabb sorok, újabb emberek, újabb elképzelt képek, olyanok, akik akkor is tovább élnek a fejemben, amikor becsukom a könyvet és leszállok a metróról. És ez csak jó könyvekkel fordul elő.

2013. szeptember 14., szombat

Meggyes piskóta


Kezdő szakács vagyok, vagyis ami nekem sikerül, az másoknak is. Ő itt fent a meggyes piskóta. Bár nem néz ki olyan szépen, mint az eredeti recept képén, azért egész finom lett.

Ebből a könyvből, amiben jó dolgok vannak (ugyan én nem csinálok sütit édesítőszerrel, sem sovány tejjel, sem diabetikus meggybefőttel):


Ha valakit érdekel, szóljatok és elküldöm a receptet!

2013. szeptember 13., péntek

"Csináld-magad" kerámia

Van EZ a hely, ahol kerámiát lehet festeni. Esős délutánokra, főleg ősszel-télen igazán jó program tud lenni (mondjuk én mind a két alkalommal napsütésben voltam). 
Olyan, mint egy kis műhely, a pocokról ki lehet választani a kerámiákat, és a rendelkezésre álló eszközökkel kifesteni. Nem csak ecsetek, festékek, hanem különböző kontúrok, bevonatok, speciális trükkhöz való eszközök (csipke, konfetti) is vannak. 
Addig marad ott az ember, amíg szeretne, beszélget, festeget, nézelődik.
Nem olcsó, a kis teafilter-alátétem például 3000 forint, amiben benne van az összes alapanyag, az ottlevés és a kiégetés minden költsége. Így ha azt vesszük, hogy egy kis bigyó ennyibe került, akkor igencsak drága, ha viszont azt, hogy eltöltöttem egy délutánt melegben, jó hangulatban, kreatívan, és még egy edénnyel/használati tárggyal (sótartó, tál, fakanál-alátét stb) több lett, miközben nem kellett festéket vennem, sem a lakást berendeznem a festéshez, akkor máris nem sajnálja az ember a pénzt. Ajándékként pedig különösen megéri.

Az én műveim:

A szappanadagolót tavaly nyáron készítettem. Nagyon tartós, nem kopik vagy színeződik el, és megszépíti a fürdőszobát.

Ő az új: teafilter tartó, a négy filter benne a négy évszakot jelképezi. A kék az életben kékebb, mint a fotón. 

De igazán sokféle dolgot és sokféle módon lehet alkotni, és akik ott dolgoznak, kedvesek és mindenben segítenek, limonádéval kínálnak. Ha van kedvetek és pénzetek ilyesmire, ajánlom nagyon. Délutánonként vannak nyitva; és minél rosszabb az idő odakint, és minél közelebb a Karácsony, annál érdemesebb előre asztalt foglalni.

2013. szeptember 12., csütörtök

Könyvjelző, jó barát


Valahogy mostanában nem divat könyvjelzőt adni ajándékba (ahogy a bögrés divathullám is egy ideje lecsengőben van), ezért érdemes megpróbálkozni a dologgal. Főleg ha idézetet is ír rá az ember, akkor még személyesebb lehet (három ilyet készítettem eddig, ő a harmadik, a sajátom). 

Egy Fodor Ákos idézet van rajta: 
"Nekem muszáj volt
megtanulnom repülni:
futni nem tudok."

A képet kék kartoncsíkra ragasztott fehér papírra festettem (így a hátoldala kék), sima temperával. Mivel sok rajta a festék, lakkal is bekentem, ami egy kicsit elkeni a mintát, erre vigyázni kell. 

Ideális mennyiségű szabadidő esetén pelenkaöltéssel körbe lehet varrogatni, akkor tartósabb.
Én ezt nem tettem meg, néha kopik is a kilógó teteje, olyankor levágok belőle egy kicsit.
Így is nagyon kedvelem: hosszabb ideje ez az első könyvjelző, amit nem felejtek el használni és el sem veszítettem.

2013. szeptember 11., szerda

Világítótornyos ajándék

Először az egyik legfrissebb (egyébként életem meglehetős káosza közepette készült) kezünk munkáját osztom meg Veletek. Azért többes szám, mert Eszterkével együtt készítettük, Katáng esküvőjére.
A terv egy szimpla kis konyhai órával kezdődött; aztán némileg bonyolódott.
A festés Eszterke munkája, a bábukat együtt csináltuk, az órát Pisti szerelte.

Szóval ő az:


Egy szimpla óra, világítótornyos hátterel. Számlapja nincs. Lehetne, de a korban, Amikor A Mikrosütő Is Jelzi A Pontos Időt, egy hasonló állóórának valószínűleg csak szimbolikus szerepe van.


Hát ő egy hasáb alakú fadoboz volt, mielőtt bolondot csináltunk belőle. Azért nem zárkózott el előlünk szerencsére.

Itt van az ifjú pár. Fényre száradó gyurmából készültek, aztán kifestettük, valamint szükség esetén rögzítettük a hajukat, sörüket... 

A falon az óraszerkezetet eltakaró, valódi közös kép mellett kis festmények vannak, az egyiken gyümölcsös tál, a másikon vitorlás hajó, a fedélzetén két felnőtt és két gyermek. A vitorlára az van írva, hogy "living".*

További ötletek, érdekességek:
- a csillagok készülhettek volna világítós festékkel is
- eredetileg villanykörtét terveztünk beleapplikálni a festett példány helyett, illetve szerettem volna a csillagok helyét inkább kifúrni, hogy belülről megvilágíthatóak legyenek; de ezen terveket a történet többi szereplője a valósággal nem összeegyeztethetőnek definiálta.
- Eszterkével nagyon nevettünk, legviccesebb a gyurmaemberes rész volt.
- * A képeket az Árpád-hídi buszpályaudvar vonatpótló buszának megállójában, az eskövőre menet rajzoltam, egy hátizsák, két táska és egy fogason hozott öltönyruhás ruha között kucorogva. Egy néni megkérdezte, hogy óvónéni vagyok-e.
Akkor eltöprengtem, hogy tényleg érhet-e ilyen boldogság embert: a foglalkozása része, hogy színes filccel rajzoljon szép békés, boldog ábrákat (hogy én legfeljebb miket rajzolok színessel, arról itt ezen a blogon, ugye, nem beszélünk :)
- Fogok majd árakat írni, itt most nem teszem, tekintve, hogy ajándékról volt szó és a célszemélyek remélhetőleg az olvasók között vannak.