Étcsokoládés céklás torta. (A Nők Lapja Konyhában volt a recept, ha kéritek, szívesen leírom). Finom.
Itt márpedig mindenfélék lesznek, csak munka és életvezetési nehézségek nem. Viszont: kézműves, könyv, film, kaja, egyéb izgiségek annál inkább.
2013. október 31., csütörtök
2013. október 22., kedd
Játék a színekkel és a gyurmával
Már a világítótorony készítésénel is megtetszett a fényre száradó gyurma, ezért vettem is magamnak nem sokkal később egy adagot (nem drága); bár csak most jutottam hozzá, hogy nekiálljak vele játszani.
Ő ajándék lett volna, de mivel több hibája van, és még fejlesztésre szorul a dolog, megtartottam magamnak:
Ő ajándék lett volna, de mivel több hibája van, és még fejlesztésre szorul a dolog, megtartottam magamnak:
A képet az egyik népmese ("A háromágú tölgyfa tündére") képanyagából vettem (az egyik legszebben rajzolt, a többihez nem is hasonlító történet, fent van a youtube-on), ez egy varázs almafa, akivé a tündérlány változott, amikor a gonosz boszorkány megölte, hogy a saját lányát adja a királyfihoz.
Az almafa nálam a bejárati ajtó mellett szekrényre került, a belépőt üdvözli és őrzi a lakás békéjét:
A képet amúgy filctollal csináltam, és csak a hátteret festettem, illetve a csillagokat, napot és holdat emeltem ki egy kis sárga akrillal.
Azt még ki kell találnom, hogyan lehet sima felületet csinálni a gyurmából, bár az az igazság, hogy nekem az egyenetlensége is tetszik. A terracotta amúgy nagyon szép festetlenül is, érdemes lenne szabadon hagyni az eredet felületből is (nálam csak a kép másik oldala maradt az eredeti).
Színezés közben további gyurmás terveket szövögettem. De ez egy másik történet, aminek elbeszélésére másik alkalommal kerül majd sor.
2013. október 19., szombat
Ajtódísz
Kissé késve álltam neki az őszi dekorációnak, de végül nem maradt el a dolog. A madárka és a ház hungarocellből van, és nem drágáért árulták tavaly a művészboltokban kettesével csomagolva. Csak kifestettem őket, és a madárkát ráragasztottam a házra.
A levelek vastag kartonpapírból vannak.
Végül egy szál fonalra fűztem őket és a bejárati ajtó rácsára kötöttem. Erre is igaz, hogy lehetett volna szebben és precízebben, szakszerűbben is kivitelezni, de nekem most így volt időm és erőm.
A madárka azért van egyedül, mert a társa elment körülnézni a szép őszi erdőből magokat hozni neki; vagy mert még csak várja a madártársat a jó kis házba, nem azért, mert beleesett a mécsesbe és elolvadt.
Már csak azt remélem, hogy senki nem szökteti meg a madárkámat az ajtóról.
Sütni-főzni jó
Ezt a kaját a Nők Lapja Konyha egyik receptje alapján csináltam, fetasajt híján (volt, csak megzöldült) kicsit vadabb kivitelben.
Az a lényeg, hogy rétestésztát ki kell nyújtani, rátenni a felvágott paradicsomot, lilahagymát, szalonnát, kaliforniai paprikát fetasajtot, megszórni kicsi sóval, meglocsolni olajjal, és a végén még kakukkfűvel (a paradicsom miatt, tudtommal annak ez a fűszere), és 200 fokos sütőben kell sütni kb 25-30 percet. A végéből lehet levágogatni, hogy meg van-e már sülve.
Jó cucc, és gyors és ebben a kivitelben olcsó is, ráadásul menő is, az egyetlen limitáció, hogy a leveles tésztát előtte ki kell olvasztani. Zsírtartalma is van, de én mondjuk sosem hittem a mániákusan zsírmentes evésben, kell az, ráadásul lassítja és kiegyenlíti a szénhidrátok felszívódását (de hát ez csak az én véleményem).
Ez meg túrókrémes süti abból a könyvből, amiből a meggyes piskótát is feltettem már. (Az alaprecept diabetikus). Ha érdekel valakit, küldöm a receptet, én csak a szélét kóstoltam, de az alapján működőképes, és túrón kívül semmilyen extra dolog nem kell hozzá.
2013. október 8., kedd
Közeleg a tél - teázzunk!
Mostanában nem volt időm kreatívkodni, így egy régebbi ötletet mutatok. Mindenképp aktuális, hiszen a tél a teázás időszaka. Ezt a filtertartót ajándékba készítettem: nagyon egyszerű, egy rekeszes fadobozra teásdobozokról kivágott képeket ragasztottam, feliratot és teáscsészét festettem rá. Végül színtelen lakkal átkentem. Ha ebből kínálunk filtert a vendégeknek, biztosan örülni fognak, de egy munka után, fáradtan egyedül töltött estén is jól esik innen válogatni az esti pihentető teához.
Címkék:
ajándék,
kézműves,
mindennapi használati
2013. szeptember 28., szombat
"Nyaklánctartó" - mindenki jól járt
Vendégségben láttam ezt az ötletet, és nagyon megtetszett. Egyrészt, mert sok fél pár fülbevalóm, és régóta nem használt nyakláncom van. Néhány közülük rám maradt valahonnan, de nem illik a ruháimhoz, másoknak valamilyen sérülése van, amit persze mindig a jövő héten tervezek megoldani.
Így viszont szerepet kaptak, és a nyaklánc-tartó dobozban is csökkent a rendetlenség:
Ha valaki igényesebb nálam és több ideje van, sokkal szebben is kivitelezheti. Maga a tábla akasztója is lehet szép fonal, vagy mintás szalag, festeni is lehetne a keretre, és a színes tűkkel nagy nehezen feleszkábált raffia-szál helyett is el tudnék képzelni stílusosabbat. De hát mindenki abból épít, amije éppen van :)
Jó játék volt kitalálni az elrendezést, felhelyezni az elemeket. Amelyik nyakláncot pedig mégis használni szeretném, semmibe nem kerül levenni (legfeljebb bogozni kell kicsit, ha már voltam olyan okos, és azt tettem alulra).
A félpár fülbevalók különösen üdvözölték az újítást, megsebzett lelkükben ismét felfedezve a hasznosság-érzés csíráját.
Az eddig fényképeket őrizgető parafatábla még ismerkedik az új feladattal. :)
Ha ilyesmit alkottok, vigyázzatok, hogy jól legyen rögzítve, nekem egyszer leesett az egész raffia, és szedhettem össze mindent a földről.
Címkék:
dekoráció,
lakberendezés,
mindennapi használati
2013. szeptember 26., csütörtök
A sündisznó eleganciája
Valaki kérdezte, hol hallottam pont erről a könyvről. Elgondolkoztam. Nem tudom. Nem tudom, pedig határozottan emlékszem, hogy mesélt róla valaki, és még akkor, rögtön előjegyeztettem magam rá, mivel sehol sem volt kapható. Hónapok teltek el, mire lett egy példány, hónapok mire nekiálltam.
Viszont ez jó könyv, amit még végig szeretnék gondolni. És ha ez meglesz, írok majd Nektek róla.
Addig is egy darab kedvenc idézet, a két mesélő közül a 12 éves koraérett kislány egyik haiku-ja:
"Méhek sorsából
lesz méz, nem virágporból.
Ezt ki ne tudná."
Én most azt nem tudom, mit olvassak. Érzem az ürességet: eddig volt és most nincs. Kellenének újabb sorok, újabb emberek, újabb elképzelt képek, olyanok, akik akkor is tovább élnek a fejemben, amikor becsukom a könyvet és leszállok a metróról. És ez csak jó könyvekkel fordul elő.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
