Valaki kérdezte, hol hallottam pont erről a könyvről. Elgondolkoztam. Nem tudom. Nem tudom, pedig határozottan emlékszem, hogy mesélt róla valaki, és még akkor, rögtön előjegyeztettem magam rá, mivel sehol sem volt kapható. Hónapok teltek el, mire lett egy példány, hónapok mire nekiálltam.
Viszont ez jó könyv, amit még végig szeretnék gondolni. És ha ez meglesz, írok majd Nektek róla.
Addig is egy darab kedvenc idézet, a két mesélő közül a 12 éves koraérett kislány egyik haiku-ja:
"Méhek sorsából
lesz méz, nem virágporból.
Ezt ki ne tudná."
Én most azt nem tudom, mit olvassak. Érzem az ürességet: eddig volt és most nincs. Kellenének újabb sorok, újabb emberek, újabb elképzelt képek, olyanok, akik akkor is tovább élnek a fejemben, amikor becsukom a könyvet és leszállok a metróról. És ez csak jó könyvekkel fordul elő.

Ajánlom ezeket:
VálaszTörlésÁbrahám Erzsébet: Egy tüdőgyógyász emlékei
Németh András: 79 nap remény - Az első magyar veseátültetés története
Kim Edwards: Az emlékek őrzője
Tőlem hallottad valószínűleg, asszem egyszer régen meséltem róla.
VálaszTörlés